Húsdaráló
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 11 2010 08:08:18
H
Gyermeki lelkem a konyhába tévedett,
Gyermeki szemem egy játékot észrevett:
Az asztalon mi csillog? De fényes! De jó!
Teljes hír
Gyermeki lelkem a konyhába tévedett,
Gyermeki szemem egy játékot észrevett:
Az asztalon mi csillog? De fényes! De jó!
Egy krómozott, elektromos húsdaráló!
Kattant a nyomógomb, felvijjogott a kés.
És megkezdődött a brutális kivégzés...
Először csak ujjamat tettem a gépbe,
S nevettem: ujjpercem felrepült az égbe!
A többi kilenc is ilyen sorsra jutott,
Ijedten hirtelen kilencfelé futott.
Tovább kacagtam, könnyes szemmel kacagtam,
Majd fejemet a darálóba hajtottam,
S a vijjogás durva berregésbe váltott,
Mikor a penge a koponyámba mártott,
Szétrobbantva csontot, mint lisztőrlő malom,
Majd agyam, mint tócsa terült szét a falon,
Harmincegy fogam vad kartácstüzet nyitott,
És maradék testem a földre hanyatlott.
A daráló tartálya nem bírta terhét,
Meghasadt, kiontva begyűjtött testnedvét,
Az irónia él, a tanulság marad:
Nem vér volt, de sav – ám egyszer tán elapad.
És szellemem nevetett, harsány oktávon,
Ma is nevet testetlen kísértethangon,
Lidércörvényt táncolva, akár kriptaszél,
Hogy el ne felejtse soha, aki még él,
Zeng a falak közt a tébolyult süvöltés,
Mint örökké kísértő démonüvöltés.