Itt van a május, a gyönyörű.
Virágai tömkelege virít,
fel sem tudom sorolni őket,
de engem most az akácfa vidít.
Oly csodaszép az utca és a tér,
illat lengi át a levegőt.
Sok szép sétánk emlékét idézi,
ami nem tegnap volt, nagyon rég.
Fogtad a kezem, mentünk a csillagfényben,
letéptél egy kis akácvirágot , szagolgattuk,
Te, meg én, utána csókra csók jött a szánkon és nem engedtük el egymás kezét.
Hol az a régi május, hol a millió csók?
És hol vagy Te és én kisdiákok, mikor ízleltük a szerelmi álmot és szagoltuk az akácfa virágot?
Gyönyörű volt, de rég, nagyon-nagyon rég,de
emléke az akácfa virágzással visszatér!
Minden május visszahozza még, arcod képét s csókjaink melegét!