Keserves estén kerget a magány
Írta: encikeangel Dátum: Október 03 2007 18:52:12
Minden léptem érted lohol, kis szívem tiéd,
Egyszer majd meghalok, s tudod talán kiért.
H
Teljes hír
Keserves estén kerget a magány
Keserves estén kerget a magány,
Múló lépteid, emlékeid nyomán.
Sírtam, fájt a szívem végzetesen,
Zokogtam halkan kínkeservesen.
Kapaszkodtam a múltba, egy szóba,
Egy szóba, mi többet ér mindennél,
Mi tán az életben legnagyobb remény.
Feküdtem az ágyamban kicsi lányként.
Nyakig takaróba burkolózva, vágyva,
Az érintésre ,mely lényed maradványa.
Tán soha többé nem érzem már ajkadat,
Azt a lágy, s forró csókot, lelkem jajgat.
Nem bírom legy?zni a vágyat, hajt utánad,
Ez már nem is vágy, ez nem múló imádat.
Minden léptem érted lohol, kis szívem tiéd,
Egyszer majd meghalok, s tudod talán kiért.