Nagybánya-Zilah
Írta: iytop Dátum: Május 12 2010 19:02:39
H
Lármázó emberek, s a vasparipa indulásra kész...
A vasúti kocsik megtelnek,
S a szívem szorul, a bemondón hallatszik:
Teljes hír
Lármázó emberek, s a vasparipa indulásra kész...
A vasúti kocsik megtelnek,
S a szívem szorul, a bemondón hallatszik:
A negyedik vágányról a gyors Nagybányáról Zilahra,öt percen belül...
S a masiniszta a gőzös ablakából, kinéz.
Mint ki tűkön ül, izgatottan figyelek...
Az indulójelt várom.
Süvítő hangja messze száll, mintha híresztelné:
Készen állok !
S a vasúti kocsink kereke, hát mi tévő legyen ?
Elköszönt az állomásfőnöktől s lassú forgással elindult...körhintázott.
A lassult forgás egyre gyorsult,
A lépkedő árnyak szaladni kezdtek.
Érdekes, a lelkifájdalmam most hallgatag
Hunyoritok,kezem homlokomhoz emelem,
Egy üresség a lelkem...
Nagybánya itt hagylak,pedig szerettem.
A vasúti kocsi ablakánál maradok,
A jelzők, a váltók s a füst elmarad,
Emberek sárga zászlóval kezükben,
A vasparipa rohamosan csak szalad...
Szalad s egy nyomot sem hagy.
Búcsúzom tőled romantikus város,
Búcsúzom, Te gyönyörű múlt,
Csak figyelem a kanyargós vágányt,
S mégegyszer kinézek...
Így elköszönésem Nagybányára hullt.
Szilágysághoz közeledve,
Elöttünk egy zöld lepel,
S a mozdony őrülten szaladt,
Otthonos a hely.
Síkság, melyen a felhők árnyéka látszik,
Hepe-hupás utak, erdős részekkel,
Figyelnek... mintha a Föld forogna
Párhuzamosak a sínekkel.
Futunk, mint a szél, robogunk
Vár az otthon, míg mellettünk...
A bakterházak kiáltják:Viszontlátásra!
És mi, hazamentünk.