A varsolci orvos
Írta: iytop Dátum: Május 13 2010 18:22:20
Gy
Lassan lovagolt s ahogy jött
A téli pára szakállára
Apró gyöngyöket szőtt,
Mely szürkítette jobban arcát
Teljes hír
Pénteken a vásárból, Krasznáról,
Himbálózva lova hátán,
Jön a varsolci orvos, Iván.
S gyönyörű helyeket látott
Fenn a dombon, s a kanyargós úton lefelé meg-megállott.
Tél volt, sápadt arcát mutatta hidegen
Kéményekből füst szállt ridegen.
Lassan lovagolt s ahogy jött
A téli pára szakállára
Apró gyöngyöket szőtt,
Mely szürkítette jobban arcát
S súgta szakállába:
Gyí te Csillag, előre hát.
Zúzmara fedte ágak
Ezüst csillagokká váltak
S az út mentén szánok nyoma,
Jaj, messzebb egy farkas csorda.
Szorítja Iván a gyeplőt,
Megkövülten csak figyel,
Mondja az esküt: Többet egyedül sosem.
A csendnek itt a hallgatása nagy,
Ám visszhangzik valami hang,
S a kulacsát lassan előveszi,
Húz belőle egy kortyot...
Hátha a füle beengedi.
Húzták a harangot Varsolcon...
De Csillag, ki az utat már jól tudta,
Letért róla, így volt betanítva,
Megtalálta az állat
A fogadót a közelben,
Hol a rózsás szájú Bartus Róza, a kocsmáros lánya
Kérdezte a nyílt ajtóban állva:
-Hideg e kint doktor úr?
- Nagy a hideg !
S csókot adott Rózának szájára.