HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁMBAN
Eger városában
Felemelő érzés
tölti be tudatom,
Eger városában tölthetem el napom.
Egész Európa
büszke volt rá régen,
az ezerötszázötvenkettedik évben.
Szolnok fala alatt
egyesült a két had,
Ali és Ahmed tarta Eger várának.
Dobó a kapitány,
maroknyi a sereg,
Felvidéknek kapuját hősként védték meg.
Taposom a követ,
bátraknak lábnyomát,
megvívva az ellennel, védték a hazát.
Várnál kezdem sétám,
nagy a sürgés-forgás,
látogatók sokasága, mint ostromláz.
Külső várkapun át
egy bástyára érek,
lőrésben ágyú vigyázza a térséget.
Belső várkapu jön,
feltárul az udvar,
középkori épületek…, körben várfal.
Felújítva bástyák,
a kiszögellések…,
fonott fűz és földsánc mögött ágyúszékek.
Várfalak ormára
kőlépcső vezet fel,
a védők előtt itt is tisztelegni kell.
Kis dombon golgota
rajt három feszület,
idézve a szenvedést, mit itt átéltek.
Kissé tovább szentély,
Gárdonyinak sírja,
Egervár ostromát hitelesen írta.
Katedrális romja,
középkori kövek,
rajt’ szobor…, Szent Istvánnak állít emléket.
Le a várfalakról,
vissza az udvarra,
másik oldalon a Dobó István bástya.
Utána még lentebb
a panoptikumban,
Gárdonyi hősei viaszból formázva.
Védő és ostromló
egyaránt kap helyet,
magyar és török itt békében megférnek.
Mielőtt búcsúzom
vissza a várfalra,
csodálatos e város panorámája.
Egészen más a kép,
mint a középkorban,
nincs sátoros ellen…, csak kőházak sora.
Hiába ostromlott,
nem jött be Ahmednek,
ezerötszázötvenkettőben…, felsültek.
Jött Mohamed szultán
negyvennégy év múltán,
elfoglalta Egert véres csata után.
Emlékeztetőül
a török időkre,
karcsú minaret tör egyenest az égre.
Újból rövid séta,
máris a Dobó tér,
fiatalokkal telve, mint lüktető ér.
Áll kőtalapzatán
Dobó István szobra,
emlékeztetőül a véres ostromra.
Lentebb szoborcsoport,
bősz csatajelenet…,
magyar lovas győz a török harcos felett.
Átszeli a várost
Eger-patak vize,
szűk kis utcáival középkort idézve.
Bő gyógyvízforrások,
wellness központ számos,
szép a törökfürdő, melynek vize csábos.
Sok látnivaló van
Hevesnek székhelyén,
feladom, időm már a végére érvén.
Hősöktől búcsúzva
indulok most tova,
emlékük méltóképp száll az utókorra.
Albert Ferenc