"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni..."
Goethe
Félrevezettél jó Anyám!
Azt mondtad: adni boldogság!
Hittem a szavadnak. Láttam,
te folyton-folyvást adtál,
s nem értettem, miért nem fáj
neked, ha csak ritkán kaptál.
Lényed égből töltött tartály.
Falát belülről kongatta
a boldogság utáni vágy.
Tartalmát elpazarolva
engedted folyni szabadon.
Kiürült a tartály, Anyám!
Ez lenne hát a boldogság?
Üresen tátogni, árván
alamizsnát lesve, várva
szeretet-morzsákat, lopva
a múltat siratni, némán
egyedül kullogni az utcán?
Te tévedtél, én csalódtam.
Most együtt sírhatunk, Anyám!