Édes Fiam, felnőtt vagy már,
légy okosabb, kérlek!
Az első kapcsolatod, rosszul sült el végleg!
A Világ még ettől,nem dől össze mégsem!
A szerelem jön is, megy is, kár búsulni érte!
Ne sajnáld azt, aki elment s koldussá tett Téged.
Legyen eszed, két diplomád bizonyítja helyetted,
van eszed a fejedben!
Olyan ember nem nagyon van, aki még nem csalódott, de azért a bánatában nem is igen halódott!
Itt vagyunk mi a szüleid, Apád, Anyád melletted,
Majd lesz aki megérdemel és nagyon megszereted.
Aki ilyen tolvaj, csaló, hazug azt Te sajnálod?
Ha sohasem szed fel Téged, más lenne a világod.
Hallgass Te a szüleidre, ezt soha meg nem bánod!
Nem leszel többé hiszékeny, hogy minden hazug szót elhiggy és a végén még Téged szid,ócsárol,
pedig nem igaz egy szó sem, de Neked ez ne fájjon, mint bolondra, rá kell hagyni, hogy neki is fájjon.
Aki Téged ismer, úgysem neki fog hinni,
Kutyaugatás az égig nem igen szokott jutni!
A Te lelki traumádhoz, persze, bizony idő kell,
mert az elsőt az ember nem hamar felejti el!
A fájdalom meghalványul, ha jön ki őszintén szeret
s megtalálod a nyugalmat a szépséges szerelmet.
Megbecsüli jóságodat és mindenkinél jobban szeret!