Három szál rózsa
Három égszínkék hamvas rózsaszál,
öreg rózsatőm gyönyörű kedve.
Szirmukon tiszta könnycsepp pereg le,
megcsillan rajta a bús holdsugár...
Vetíti filmjét régmúlt meséknek,
mikor még ásóm fürgén dolgozott,
mikor még minden olyan tiszta volt,
s kancsóm vizében tündérek éltek...
Ám jöttek fekete selyemlepkék,
katicák, méhek, édes darazsak,
hogy kertembe kéjt, mézet hozzanak.
Így teltek vígan reggelek, esték,
kancsómba poshadt rózsáim vize...
-E szonett most nem elég semmire.
...Mert így tobzódtam nektárt vedelve
míg kincseimre friss víz nem jutott...
Talmi boldogság kékszárnyú teste
elrepült és csak bánatot hagyott.