Allegória...
Írta: Csontos Gabriella Dátum: Május 17 2010 05:52:09
H
Síkságon jártam, hűs folyamok között...
Nem gyorsultak fel azoknak habjai...
Lágy szél fújt az erdők fölött,
remegtek a fák zöldellő lombjai.
Teljes hír
Síkságon jártam, hűs folyamok között...
Nem gyorsultak fel azoknak habjai...
Lágy szél fújt az erdők fölött,
remegtek a fák zöldellő lombjai.
Néha a szellő viharossá vált,
majd csendesedett vad irama...
S a Nap mindent úgy talált,
mielőtt kezdődött volna rohama.
A síkság nyugalma áthatott,
mindent átitatott a csend...
A folyó széles medrében ballagott,
s felette ködfátyol dereng.
De hirtelen előttem egy magas hegy állt,
meredek hegyoldal és sziklaorom.
Csúcsára csak egy nagy madár szállt-
megmászni ormát nem vállalkozom.
Tetejét hó födte,jég takarta,
csúcsa hófelhőbe merült...
Sziklái közt zúgott a szél moraja,
kopár szirtjei felett sasmadár repült.
Fel kéne jutnom a hegy tetejére,
hogy lássam:mögötte mi van...
De nem vágyom a szél erejére,
ahol nem hallom halódó szavam.
Nem vágyom a tátongó szakadékra,
melynek mélysége félelmet sugall.
Legyek keselyűk martaléka,
ha testem véletlen a mélybe zuhan?
De bátraké a szerencse! Mászd meg a hegyet!
Hisz a hegy mögött virulhat rózsakert...
Állhat ott Ő,kit szíved igazán szeret...
s valóra válthatsz célt és reményeket!
1994.