Május szelid csodáját
jázminok szűzi,fehér virágát
fekete felhőket űző fergeteg
tépi,cibálja,
veti őket szél szárnyára.
Ólmos,szürke az ég
elbujdokolt a ragyogó kék,
hideg eső veri a kerteket
mint áradó átok
s sárban fuldoklanak a virágok.
Bánatom szürke leplét
hogy űzzem el,ha nincsen fény?
Virágillat nem símogatja lelkem
hiába fakasztanak
fénylő bimbókat a rózsaágak.
Sírnak a hasadó ágakon
a ki sem nyílt akácvirágok,
vad szimfóniát játszik a szél
s a kormos ég
hullatja szüntelen száz-szirmú könnyét.
2010.máj.16.