Radnai István:
A CSŐSZ ÁLMAI
venyige-tűz kunyhó mellett alszik a törköly
száraz kupac megalszik rajta a dér
vagy mászik részegen mint nyárban egy csiga
fényes csíkok lehelik át s a tűz játékos lángjai
morcos tagjainkba kergeti a vért
dermedne tán megállna mint fáradt óraütés
s az újbor opálos fénnyel míg fel nem derül
hogy felszálljon a buborék
kunyhónyílás rovott deszkák halk rései
ha bennünk a reggel törköllyel ébred
lepárlottak vagyunk magunk
szél fújja vak leheletünk