A tavaszi esőből már bizony elég lenne,
hisz okádja már a föld is a vizet kifele.
Utakat elönti, gátak szakadnak meg,
jaj neked szegény "paraszt "oda a vetésed.
Nem lesz palántádból termés egy fia sem,
Könnyezi a család , hisz nincsen munka se,
De még a nagyobb baj, ha sokáig így esik,
könnyen meglehet, hogy oda lesz házad is.
pakol szegény össze, indulna valamerre,
A gyerekeket már egyik rokona elvitte.
Még jószágára vetné szemét ott baromfisban,
de már nem teheti, mert ő sincs biztonságban.
Fájón, megtörve hagyja, menedékbe vigyék,
Mert hogy időközben a mentőcsapat odaért.
Sok dolgos évbe tellett még lett saját háza,
Nem akarja hinni, hogy mind megy pusztulásba,
Oly nehéz lett szíve, a lelke meg keserves,
nem is tudja mostan ,hogy tovább hogyan lesz.
Ha nem esne többet, tán házát még menthetnék,
de ő maga is tudja,hogy ez már csak hiú remény.