konklúzió
Írta: shakraf Dátum: Október 04 2007 05:48:21
T
Látom, mint t?znek a füstöt,
Teljes hír
Látom, mint t?znek a füstöt,
Ad léleknek reményt; tovaszáll, vagy szertefoszlik,
Mégsem lel eredményt.
Látom, mint vasnak a t?z,
Az jégnek a só, olvad lágyan a fém,
Csobogás hallható.
Látom, mint vasnak a víz,
Az sebnek a csók, bár sejtenék
A balga alkotók.
Döntik már az üstöt,
Közeleg a vég, készül a remekm?,
Ezt már megrendelték!
Ahogy kih?l a szenvedély,
Ridegszik az érzelem, ahogy alakot ölt a halál
megformálja végzetem.
Most kopogtatnak a mesterek,
Visszhangzik a táj; ütemesen, felváltva
A pokol egyetlen kapuján.
Lágyan simul a k?,
Csúszik, mint szívemen; pattannak a szikrák,
E verejtékes éjjelen.
Élez?dik a helyzet, mihelyst
Fokozódik a tény, egy nemes lélek csonkja lesz
E m? tetején.
Az els? sugarak nyújtóznak az éjbe,
Eljöttem hát velük e közeli messzeségbe.
Felemelt fejjel lépek be a térbe.
Nem jártam már erre csaknem ezer éve.
S most, hogy kezemben az alkotás,
Áll össze a kép; s kort, mint puszta hanyatlást,
Már nem félem semmiképp.
Fejet hajtok a mester el?tt,
Ki megpecsételte sorsomat,
Megköszönve neki
Fegyveremet: a Kardomat!
S most céllal járom utamat,
Bár tudom nem muszáj; Íme lezárom múltamat,
Egy gazdátlan szamuráj