Esik.
Azt mondják, most arany,
május van, kell a földeken.
Esik.
Azt hiszem, már elég,
nem kell aranyból több nekem…
Esik.
Időnként nem tudom,
hogy nappal van, vagy este már.
Esik.
Az égbolt oly közel,
rá a Föld ázott teste vár.
Esik.
esik, s a szürkeség
felfalta mind a színeket.
Esik.
A fény, az íz, a dallam
a láthatáron kinnrekedt..
Esik
Esik, és úgy unom,
hogy pikkely nő a hátamon.
Esik.
…és oly’ jó lenne, ha
véget érhetne már dalom.