SZÁMADÁS
Amikor az égben felhő-fejű lények
Komor-arcú napnak búsan énekelnek,
Szép-reménnyel indult s megrogyott életek
Önmagukba fordult zsákutcához érnek.
Amikor a fények mind aludni térnek,
S méreggé válik a madarak éneke,
Hamueső zuhog az országok felett,
S gépmadarak szárnya se villant a kéknek.
Amikor záporként hull az Isten könnye,
És teremtményeit rázkódva siratja,
Szürke gyász-ruháját kölcsönzi az égnek,
Búbánat vizével itatja a földet,
Mintha itt lenne a végítélet napja,
S számba veszi majd a földi veszteséget.
bZs