HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁMBAN
Ópusztaszeren
Hajnal szürkeségét
kelő Nap átfesti…,
horizont bíbora utam színesíti.
Útszélén három tölgy,
megállásra késztet…,
Ópusztaszernél szemlélem az Alföldet.
A szebb kort idéző
Nemzeti Emlékpark,
őrzi magyarságunk…, feltárja az „avart”.
Pro-patria szobor
emléket állítván,
mindnek, kik vérüket hazánkért áldozták.
Ki foglalá e hont,
Árpád emlékműve,
vezette népét a Kárpát-medencébe.
Tisztelettudóan
körötte királyok,
folytatván művét, építék az országot.
Arrébb Szernek romja
bizonyság jeléül,
honfoglalás korán, Árpád székhelyéül.
Innen irányíták
törzseknek mozgását,
mígnem elfoglalták végleg ez őshazát.
Első országgyűlést
itt ülték meg valah,
törzsek közt a medence itt lett felosztva.
Nomádfalva előn
jurták sorakoznak,
kunyhó, boronaház, hol őseink laktak.
Véráldozatának
sámán kőoltára,
tervbe vett portyát, hogy siker koronázza.
Tért ölelő karám,
benne harci lovak,
hű társaként hajdan, magyar harcosoknak.
Kunhalom idézi
Béla király tettét
tatár után telepíté be a kunok népét.
Fejlődött az ipar…,
újkorba csöppenek,
termelőeszközök, földművelő gépek.
Nyer a gőzmasina,
falun és városon,
lefektetett sínpáron, gőzmozdony oson.
Ismét forradalom
robbanó motorral,
vetés, szántás, cséplés Hoffer traktorokkal.
Többes vasú ekék,
soros vetőgépek,
cséplőgép,vontató uralja a teret.
Skanzen mutatja meg
tájaink házait,
legelésző juhok járják be tanyáit.
Néprajzi múzeum,
erdőknek temploma,
két toronnyal, ökumenikus kápolna.
Halászat eszközei,
gátőrház víz mellett,
tiszai árvizet bemutató makett.
Most vissza a múltba
Feszty-körkép által,
honfoglalást festé meg, az élen Árpáddal.
Fülbemászó dallam
a képpel együtt él,
szomjazom a látványt, meddő sivatagként.
Rotunda szintjein
kiállító termek,
Promenád városka a régmúltba dermedt.
Panoptikumában
viaszból formázva,
vezérek és királyok életnagyságban.
Leáldozott a nap
de én feltöltődtem,
képek sokasága úszik el előttem.
Végre hazatérek
hold ezüst fényében,
ősök nyomát kutatom, csillagösvényen.
Albert Ferenc