Egyedül vagyok e szürke világban,
már alig látok a félhomályban,
de lábam mellett kuporog
a remény.
Még tisztán nem látom,
de nagyon várom.
Várom a gyönyörűt , a csodát.
Az idő már gombolyítja
fonalát.
Andalognak a napok,
de várnak már rám
a tisztánlátó holnapok.
Ha szemben állok majd
veled,megint láthatom
a szemed.
Láthatom,hogy tükröződik
benne a fény,
s ki szemben jön velem,
nem csak két lény,
hanem egy lány és egy legény.
Szemed tükrében kel majd
a Hold ...
minden olyan lesz
amilyen volt.