Izzó vad buja
szerelemben szabadon
élsz, harcolsz érte
Vadult méhkasként
fenyőt körbe ringva
űzöd párodat
Harc perzseli a
tájat, izom fáradt, kél
hangra, zengve szól
Vibrál, kiált, hív
keringve kifáradásig
káprázat szívben
Menni kell, indul
következő nemzedék
tét, harcra kegyért
Tolongás erdőn
Mágikus izzás kél kezd
kör, leledzik táj
Esőben forrong
szenvedély nem hűl, őrület
kering a tűz űz
Dám bika barcog
Feltör belsőből gejzír
hangja dallamán