HA RÁNKVIRRAD
(Szűcs István)
Egyszer csak mégis megvirradt !
A földre rúgva paplanunk,
födetlen hagyva combodat,
és egybefonva még karunk .
Ki hitte volna éjszaka
kis telhetetlen álmodóm,
hogy véget ér a nagy csata,
mit játszottál oly lángolón !
Még érzem most is ajkadat,
fullasztó, hosszú csókodat,
tombolva csípőd körbering.
Világunk annyi, mint az ágy,
hol minket összefont a vágy!
Játsszunk hát Kedves most megint !
(2010-05-21)