Ne kérdezd azt, ki álmodik e tisztátalan föld alatt,
Szarkofágba zárt álmában nem számolja a napokat,
Csont és por ő, nem szól, néma, hagyj neki hát egy kis békét,
Míg utolsó szikrájával megírja meséje végét.
Ám ha megkérded, ki ő, mi ő, talán hallod, suttogja:
Az, aki még a halálban is az életet álmodja.