Eljön az est komor sötét fényt hint rád
pillád megremeg, könnyek áztatják fáj
a nappal elmúlt s félve hajtod le fejed,
arra gondolsz a holnap mit hoz megint.
Gondolataid megülik lelkedet..nagyon félsz,
féled az éjt, nappalt..mely gyötör mgkínoz,
le sem feküdnél ha tehetnéd nem álmodnál
retteged álmod s jövőd - mit megáldosz -.
Mert jön a reggel, tudod semmi nem változik
alugj csak aludj, reggel úgyis elérkezik
ugyanazok az emberek néznek újra rád
mégis ígérhet mást sok - sok csodát.
Ámítsd magad, adj te magadnak, jót
hidd el akkor is ha tudod nincs sehol,
amíg lelked tiszta s csendesen remélsz
amíg bízni tudsz, higgy és remélj.
Kuszaságok tengerén hajózol szüntelen
teszi ezt sok más számtalan is veled...
öleld át a világot az életet magát
sebeidre gyógyír a hited s saját csodád.
Pihenj nyugodtan éjjel békésen álmodj
létedért küzdeni kell nem kis feladat,
mi lesz mi majd megint könnyekre fakaszt?
ne gondolj rá elmúlik, hoz újabb vágyakat.
Mik suhannak csendes szellő szárnyon
felszárítják az éjjel sebző könnyeit
bizalom a remény mely átsegít mindenen
s bármi fáj, a hited átsegít majd ezeken.