A szülői háznál sok futórózsa volt,
Mosollyal a falát megmászták,
Súlyuk oly nagy s a bokorra rogytak,
Tűzpiros rózsák a Nap lenyugvását utánozták.
Illatuk az utcáig szállt,
Abban a vékony hálóban fogva,
A fákra is kúsztak,
S ott házunknak hátánál, összerogytak.
Bármilyen akadályt találtak,
Zuhanó hegyi patakot, vízesést alkottak,
Melyek e Nap alatt mindig lecsúsztak.
De mégis mosollyal visszakúsztak,
S újból kezdték a házfalára, fákra... s virágoztak.
Illatuk az utcán szállt!