Téged látlak mindenütt, mindenben,
a felhőben, a fákban,
a játszó napsugárban,
mert el akarok veszni a szemedben.
Te jársz a fejemben, éjjel s nappal,
minden édes álmomban,
keltemben és jártomban,
hogy kedves mosolyod újra láthassam.
Rád gondolok, ha félek, ha fázok,
emléked is átmelegít,
mindenestül úgy felhevít,
mert annyira a közeledbe vágyok.
Borzalmasan hiányzol, annyira nagyon,
hisz mindenem kíván,
oly égető ez a hiány,
hisz, látod, idülten szerelmes vagyok...