Szívem csücskén lábát lógatta a szerelem,
Mint az eső a borús felhőben, úgy hiszem,
Még várt, talán bátorságra, egy szóra,
Vagy csak vágyó pillantásra, évek óta.
Évek óta? Istenem, meddig kell várjak,
Lépnem kellett volna, de ritkán látlak.
Rájöttem, Te vagy a múzsám végleg,
Maradj velem plátóin, örökre, kérlek!
Múzsám Te kedves, tüzes minden tekinteted,
Hangoddal elmém, s tollam Te ihletted,
Lehelj homlokomra 1000 csókot, és azon túl,
Félek, ez az érzés, így láblógatva is lángra gyúl.