Anyag formálja testedet
Mi egyszer összeállt, s majd szétesett
Pontról pontra újjá született
Hús a húsnak, anyag az anyagnak
Látványnak se más a sora
Személy nélküli pontok halmaza
Időnek zord humora
Tárgyként kezelni a testedet
Mi kiszolgál, mert hát-e sorsra született
Büntetés nélkül nem lehet
Lehet akár ezer életed
Büntetés nélkül nem lehet
Vihar ráncigálja testedet
Ez se más, csupán csak mi
a lelkedben született
Tested kémiája az ügyelet
Feldúlt bikaként csörtetett
Lelked nap, mint nap összeállt
s pontról pontra szétesett
Ez, így lehet. - Vigyázz!
Büntetés nélkül nem lehet
Hiába elméd,
Lélek nélkül nem élheted létedet
Így csupán Magad bünteted
Ég kékjében érzeted
Villámként csap, cikázik végzeted
Reggel felkelhetsz, s járod vitus táncod
De ha jő, mi bevégez
Villámod nem villanyoz
Hús porrá váll
Ér mi kiszolgált hemolizál
Szemed fénye már rég távozott
Keresi újra az anyagot
Születik új sorsra az anyag
Új esélyed még fel se foghatod
Rohansz tovább anyagi valódon
Nem kelsz fel talán örökre
Alszod álmok álmát
Hol a való, ok, éter, matéria
nedű, kincs, titok és a manna?
S egyszer csak vihar ráncigálja testedet
Mi pontról pontra összeáll és szétesett
Álmod való, léted homályban ég
Ismét dühödt bikaként éled életed
Ezer év ismét eltelhetett
Csak szemed súgja halkan
pillantásod rezeg s benne az évezredek
………………………………………
………… MEGÁLLSZ, észleled…