Nyíladozó-lehúnyódó pilláim
Játszadozva keresik a csalóka fényt,
a megfoghatatlan eltűnő-tovaröppenő időt.
Álom és ébrenlét mezsgyéjén
Simogató szellő fuvallata hozzám ér.
A pillanat fogságában,
mint napfény melegétől a jég
szétolvad szívem és tenger-áradat borítja be
a múló időt.
Álmodom-e? Vagy valóság?
Éjszaka van? Vagy világosság?
Egyszerű titok: Ő a Férfi és én a Nő.
Nélküle mi volnék? –csak egy nő-.