Nem sír már a hegedű
nincs ki szólaltassa
ki feszített húrjain
ujjait koptassa
némán vár a tokba'
rongyba becsavarva
nincs ki elővegye
s újra játszon rajta.
Nem sír már a hegedű
nincs ki szólaltassa
nincs ki fájó dalára
könnyeit hullassa
mert, ha felcsendülne
szomorú, szép hangja
abba a te szíved
rögtön meghasadna.