MERENGÉS
(Szűcs István)
Csak üldögélek elmerengve,
fáradt vándor, ki megpihen .
Árnyékfoszlányok szőnek körbe
alig derengő reggelen .
Halk szisszenéssel forr a kávém
amíg egy könyvet olvasok,
elálmodozva szép meséjén
elétűnnek a tegnapok.
Gondoltam, én is elmesélem
pár sorban, hogy mit álmodom.
Kissé borongós lett a versem,
amely most rajtam átoson.
Talán egy másik alkalommal
vidámabb lesz az, úgy lehet.
Vállam mögül, arcán mosollyal,
tündér olvassa versemet !
(2010-05-26)