2010. 05. 26.
Búcsúzom az éjtől... nem kell a sötét.
Minden mocsoktól, mely az utca kövét
borítja, ellepi... tisztára mosom.
Nem siratom többé múltamat... nem fogom.
Búcsúzom a csendtől, marja lelkemet.
Elhagyom a magányt, bús kisértetet.
A könnyet mi végiggördül arcomon...
Nem siratom többé múltamat ... nem fogom.
Leszek újra a lány, ki álmaiban hisz,
ki harcol, de főképp él, s mit magával visz,
- hogy emlékezzen ki volt - csak kopott papírt,
ennyi legyen múltja: egy lány, ki nevetve sírt.