Hegyre értem, belátom a határt,
A rám rótt terhet nem viszem tovább,
Völgybe nézek tágult nagy szemekkel,
S ott lent rajtam mulat minden ember.
Csalódva hordom tekintetem széjjel,
- Találkozom a borzas, kósza széllel -,
Haza értem - légbe száll a szavam,
Megpihennék mostmár itt gondtalan.
Megmosolyog: Erre most mit mondjak?
Hegynek hiszed, pedig ez kis domb csak.
Odanézz ! - A hegyek arra vannak...-
S neki vágok újra nagy utamnak.