Tudom oly nehéz szavakat használok...
Melyek megkérdőjelezik ép elmémet
Mégis megírom, mert tudom:
A természetben az Ember a tökéletlen lélek.
Az elbeszélő múlt,
Horkoló lény, ki elsők között elalszik,
És mosolyog, ha a dolgok rossz úton haladnak,
Bűnbakot talál Ő hibáin.
Pedig... sokkal, de sokkal könnyebb lenne,
Ha ennek a rémálomnak vége
Mint a rémálom legyen végtelen.
Ha keres valamit, általában sosem találja,
Mások ötletét nem úgy értelmezi, ahogy kellene,
Így a jók jönnek és mennek, még a rosszak maradnak ott Övele.
Ezek a típusú emberek hűségesek:
A pénzhez, a kutyához és az öregasszonyokhoz.
Náluk a tévedés emberi,
De másra tenni a hibát... még emberibb.
Te kis írnok,
Sose mutasd, hogy okosabb vagy náluk,
Mert sohasem tudod kinél az igazság...
De tudod, hogy kinél a döntés hozás.
A csoportos munka jó, a hibát mindig rá lehet kenni valakire,
Légy őszinte, mert magasra ível...
És hamisítsd, mert így rögtön eléred a sikert.
Mindenki kell, hogy higgyen valamiben,
Én hiszem, hogy holnap egy jó pohár...
Szilágysági bort iszok,
S koccintok mindenkivel!