Vámpír
Kikelt már a sírjából,
Amerre jár mindenki sipákol,
Elrejti az éj sötétje,
Egyedül van a körében.
A magányos kér lábon járó pióca,
Olyan régen történt, nem tudja mióta,
Talán több száz éve kezdődött,
Hogy a gyilkolásban megedződött.
Erőt merít mások halálán,
Minden nap az újholdat várván,
Lüktető erek mindenhol,
Ki sorra került megholt.
Bűnt bűnre halmozva éli estéit,
A parancsolatokat megsérti,
Ezt még Isten sem meséli,
Mert egy ember, aki nem tudott élni.