Gyöngy...
Egy igazi gyöngy pereg szemedből...
majd sietve követi őt futva a többi...
tisztán csillogva siklik le a türkizből...
az első után jön még megannyi...
Csak pereg...pereg...megállíthatatlanul...
hang nélkül,de lelked hangosan zokog...
élő tanúként szíved valós fájdalmául,
mert benned már a fájdalom kopog.
Egy igazgyöngy képződik a cseppekből...
gyémántként csillan a Nap égő tüzében...
minden cseppje felszakad szívedből...
s lehull,elmerül a Föld rejtekadó mélyében...
2010. március 23.