(Gyermeknap alkalmából)
Gondtalan évek úgy elszálltatok
Játékos percek megmaradtatok
Gyerek fejjel minden oly szép volt
Nem volt az égen komor, sötét folt
Csodaszép, lágy, virágos mezőkön
Repültünk a gömbölyű felhőkön
Erdő közt madarakkal daloltunk
Zöldfüves réteken barangoltunk
Nem észleltünk rosszat a világba
Elmenekültünk anyánk karjába
Az otthonunk meleg szeretete
Gyermeki búnkat elfeledtette
A nap ragyogott naiv arcunkba
Könnyű szellő belefújt hajunkba
Kacajunk az égig felhallatszott
Víg jókedvünk mindent beborított
Helyettünk aggódtak a felnőttek
Szívvel, odaadással neveltek
Óvtak a gonosztól, minden bajtól
Féltettek a zavaros világtól
Ez a szép álomkép most is bennem él
Harmatcseppes hajnallal útra kél…
De elszállt, mint egy szárnyaló madár
Mi nem jön vissza soha- soha már…
Gyermekkorom, mint egy szép látomás
A múltból megmaradt felvillanás
Már csak egy nagyon hű, kopott emlék
Amelyet még ezerszer átélnék
Újra élni ezt a kort nem lehet
Felnőttként kell élni az életet
Átélve sok szenvedést, könnyeket
Megtapasztalni az érzéseket
Eddig a szépet, jót vettük észre
Eztán lépünk a lét rögeire
Nem lesz, mindig ott szülő és otthon
Magunkra számíthatunk utunkon
De ha a gyermekkorból mertünk
E szép emlék beragyogja éltünk
Álmainkban, ha néha visszatér
A legdrágább kincsnél is többet ér!