Felnyitom a könyvet,az élet nagy könyvét,s le pereg ellőttem az elmúlt45év.
Voltam gyermek mint bárki más,talán kevesebb mosollyal,mert távol volt tőlem apám s anyám.
Kamasz lettem lett sok barát,akkor már nemvolt tőlem távol apám s anyám.
Meg tanultam,mit akkor még kevesek talán,önállóan dönteni helyes úton járni.
Voltam szerelmes,voltam boldog feleség s lettem boldog anya.
Voltam szegény,magányos voltam büszke nő, hisz van két gyönyörű családom!
Múltak az évek,jöttek csalódások,könnyek s szűnni nem akaró fájdalom.
Édesapám hozzád szólok most ki búcsú nélkül távoztál.
Szívembe markol a fájdalom,hiszen fiatal voltál.annyi amennyi én most!
Könnyeimmel üzenem hogy számomra örökké élsz!
Voltam erős, voltam harcos.
Küzdöttem azért mi szeretteimnek fontos.
Voltam gyenge s voltam közel a halához.
Voltam távol a hazától hol bizonyítottam igaz magyar vagyok!
Voltam és vagyok igaz barát,szerető szülő s szerető társ.
Nem tudom hogy mi vár még reám?
De aszt tudom hogy maradok istenhez hű igaz barát!