Félelmetes, testes felhők,
Már nem messze járnak,
Azok akik láttak ilyet,
Semmi jót nem várnak.
Imitt-amott fehér taraj,
Fodrozódik közte,
Abból lesz majd nagy jégeső,
Növényeknek veszte.
Dörgéssel és villámlással,
Gyorsan közeledik,
Ám a megérkezés előtt,
Szélvész kerekedik,
Tetőt emel,fákat csavar,
Széttép amit lehet,
Majd mikor kicsit megnyugszik,
Ránkönti a jeget.
No, ez a jég, tovább tarol,
Tisztítja a fákat,
Levelet azt nem hagy rajtuk,
Csak leháncsolt ágat.
Felhőszakadásra vált át,
El sem akar állni,
Kint az utcán pár perc múlva,
Nem lehet már járni.
Hömpölyög a sáros folyam,
Árvíz a városban,
Öregek sem láttak ilyet,
Főleg nem májusban.
Lassan elvonul a vihar,
De az ár ittmarad,
Úgy néz ki, hogy két toronyház,
Tó közepén ragad.
Parkolóban pár autó,
Kerekük nem látszik,
Valószinű az, hogy bennük,
Már az ülés ázik.
Nincs a víznek hova folyni,
Megtelt a csatorna,
Tűzóltóknak lesz majd vele,
Egy pár napig dolga.