Rideg leplét borítja rád az éj
pilládra telepszik a félsz
kínzó rettenet vaskarmába rejt
s némán sikolt benn rettenet.
Álmod tomboló vad táncot jár
elűznéd, ám de nem teheted,
tűz éget váj beléd mély sebeket
imára kulcsolod két kezed.
Kuszaságok árján hajózol félszegen
megrekedtél két világ között...
amint "Fent úgy lenn" csendesen
nő bízz, ezeken túl az értelem.
Pihentető álmok édes ölén
felszáradnak az éjjel könnyei
bátran öleld az életet magát
álmod, magváltásodra rátalál.