Gyere édes, olyan régen nem láttalak
most mégis itt vagy újra, de ne félj, még egyszer nem bántalak.
Csak jó felidézni minden szép emléket,
hogy hiányoztál, hogy vártalak, hogy szerettelek téged.
Nincs sok időm rá tudom, hogy újra elmondjam
nagyon sajnálok mindent amit akkor elrontottam.
Jó volna újra érezni az ajkamon az ajkadat.
Ezért szól a dallam, alkonyat után pirkadat.
Mert bár évek teltek el, és közben megfakultak
az emlékek a tudatalattim mélyén mindig ott lapultak,
mint az utolsó tövis a legszebb rózsáról.
Újra feltépett sebek egy múzsa csókjától.
A szemedben a szikrától, a tiszta kékség mögé néznék.
Szívemben az ajtóra a nevedet örökre felvésték.
A kulcsa is nálad van, siess, nehogy feltörjék,
mert régen történt tudom, de jó, hogy megtörtént.