A piacnak szélén, hol a felhajható árusító asztalok vannak
.. Nyugatról bevándorolt szokás.
Itt nálunk is az emberek portékáikat árusítják,
Félretéve múltuknak büszkeségét s elmondják:
Valamikor rég mi is voltunk valakik,ezt állitják.
Áruikat odaadják annak ki elkéri...
Szépen csomagolva,
S a szaguk, színeik elárulják
Illetlen modoruknak viselkedéseit:
Csak még eladom tartson ki,mondják sóhajtozva.
A lélek sírása, kacagása ott van...
A szavak fedik a hallgatást.
Mikor portékáik ki vannak rakva, dobva,
S azok a lekicsinylő tekintetek,
Kik megvennék s mondják:
Ó, nagy itt a drágaság !
Kezeikben forgatják, nézik ...
Hátha találnak egy kis hibát.
Így a lelket megfúrják,
Könyörgő arcukkal majdnem könnyezve...
De elkérik mindezek után.
Istenem, úgy fáj mikor látom ezt a csereberét,
Úgy jön, hogy azt mondjam: Elég !
Az éhség általános,
S Ők eladnák a bárányt a farkasért.