TE NEM LEHETSZ EGYEDÜL...
( Murák Tibor )
Te nem lehetsz egyedül,
bánatodba zárva,
nyisd ki az ablakod,
nézz ki a világra.
Te nem lehetsz egyedül,
mosolytalan arccal,
nem igaz, hogy senki
soha nem vigasztal.
Te nem lehetsz egyedül,
reményt nem táplálva,
feladva a harcot
némán meghátrálva.
Te nem lehetsz egyedül,
a halált kívánva,
életed értelmét
sehol sem találva.
Te nem lehetsz egyedül,
mikor jő az este.
Melegítse ágyad
szerelmednek teste!
Te nem lehetsz egyedül,
tele annyi vággyal...
Kit szeretnél, legyen ott
egy csokornyi virággal!
Te nem lehetsz egyedül,
mert oly' rövid az élet,
Te meg kell, hogy kapjál
tőle minden szépet...