Várva várt jövevény, immár megérkezett.
Álmunkból való lett, gyermekünk született.
A csodát megélni nem várt boldogság lett.
Apró életével mindent feledtetett.
A gyermeki mosoly oly boldogító,
hogy életet adtunk szinte már bódító.
Ahogy éjszakáit vigyázva őriztük,
sírását, kínjait szenvedve viseltük.
A szülői létnek csodáját élhettük.
Ehhez foghatót még sohasem éreztünk.
Most itt ül mellettem, meséli napjait,
számomra tán furcsa, idegen útjait.
Aggódva hallgatom merész lépéseit,
elégedett szívvel fogadom terveit.
Gondolatom szárnyal, előjön sok emlék,
első lépésein örvendeztem nemrég.
Az iskolás évek oly hamar elszálltak,
a tudás magjai gyümölcsökké váltak.
Felnőtté lett immár, ehhez kétség nem fér,
élete sajátja, tanácsot már nem kér.
Már csak szemlélhetjük, merre vesz iránya,
örömünk fokozza, ha lesz már családja.
s ő is ráébred majd erre a csodára,
amikor gyermeke felsír a világra.