Macska koponya
Látszik a varrat sora
Szemüreg oly nagy
Orrnyereg finom
Ív tompa pici, bájos
Akár csak életében
Puma macska volt
Ki, így lecsupaszodott
éltének vége
Szüle olyat, mint
Ő, Tízévente egyszer
Hegynyi ajándék
Érzi végét Ő
Elbujdokol és meghall
Fakörbe zárva
Utam ki tudja és
miért arra vezet?
Meglátom: száradt.
Aszott bőr pár csont
És a koponya, szőre
mintája árul
Felfedi énjét
Hát ide hívtál, hozott
lábam karámba
Kezem nyúl érte
Tudom Te akartad, hogy
Ez így legyen hát
Most pihensz polcon
lámpa: fényt szór betakart
Vigyázol Te rám.
Örök barátom
Ez utolsó emléked:
Kölyköd Pumácska