FELÉD LOMBOSUL
Te voltál a mámor, az álom, a méz -
Ihlető angyalom, kihez érkeztem…
Minden nap újra kezdtem a szenvedést,
Akiért érdemes újra léteznem.
Kiért ma is magamba rejtem a fényt,
Kinyúlva lelkemből, átjárjon téged…
Tüzemtől szíveden felolvad a jég,
Ha átvilágol fölötted a lényem.
Fényed vagyok az éjszakában, Édes,
Ne űzd, ki két kézzel szórja a napot,
Súlyos arannyal sújtja le a szíved, -
Tűzben edzett szeretetével híved…
Fatörzse feléd lombosul ha hagyod,
S szerelme tág szívével terebélyes.
bZs