Mint lágy dallama, a tavaszi szélnek.
Az erdő mélyén viruló ibolyák,
apró szirmai.
A derengő hajnalban vidáman csicsergő
madarak zenéje.
Mind, szívet melengető gyönyörűség.
Egy édesanya szerető, óvó ölelése.
S az ifjú szerelmes, mindent elsöprő
érzései.
De nézz csak, egy kisgyerek szemébe.
Ott még láthatod az egységet, az önfeledt
Önmagát adó létet.
Ez a csoda harmónia, engem mindig
megigéz.
2010.05.30. Korin