Simon Roland
Hosszú nyáréj
Elnyel az ágy,
ölel a hajkorona,
szőke takaró, forró vágy,
sóhajokat őriz a szoba.
Kallódó felleg,
kút hideg hold,
kezem rajzolta tested,
és a hófehér csók.
A hajnal feloldott,
nem köt erős hajókötél,
se iszapba fúlt horgony,
fuss, ahogy jöttél.