(döglégy)
Radnai István:
ÉLETERZÉSTELENÍTÉS
a legyek mint néma verebek az ágon
a kolbászhéjra telepszenek nem
történik semmi ülök egy húrtalan
gitárral az ölemben szoknyás
de lábatlan nőalak köze sincs
köze sincs hozzám a csikos
redőnyszabdalta fénynek
posztmodern nem történik
semmi nem vagyok tudatom
tudatom hogy tudatom van
fémesen zöld testük szárnyakon
jár hártya mely átengedi a fényt
a kolbász elfogyott mint tudatom
maradéka hever kihasználatlan
mint a kiürült múanyag pedig
sejtem amíg bél volt funkciója
volt miközben röfögött
miközben a sertés röfögött
a zöld legyek a moslékon
megosztoztak a verebekkel
a verebek csipogtak a világ
rendje helyreállt posztmodern
tudatom a sertésig nem jut el
disznóság hogy csak a kolbászt
csak a kolbászt ismerem
a röfögés annyira sem érdekel
mint a valamikori visítás
amit úniós előírások előtt
a néhai disznó a mai kolbász
a tegnapi kolbász hihetetlen
nem visított amikor nyúztam
posztmodern helyreállt a világ
új rendje redöny rés héj fény