Emlékek
Beszél a kicsi ház...
A kapun belépve,
mindenütt gaz,
a ház régen eladó,
de nem sodort erre,
új gazdát a tavasz.
Az ajtókon túl,
letakart bútorok,
s a levegőben,
fojtó szag kújtorog.
Beszél a kicsi ház,
talán jobb időkről...
Az asztalon keret,
abban egy kép,
múltbéli arcokon,
"ragyog az ég".
Beszél a kicsi ház,
rég nem járt erre...
Az ablakban kopott művirágok,
sejtetnek jobb napokat látott világot,
ám az idő úgy megülte már a házat,
mint súlyos nagykabát a vállat.
S a szobák, s a kihalt szobák...,
rajtuk most ,
az ittmaradt lelkek,
csendeskén suhannak át.
Beszél a kicsi ház,
mesélnek a falak...
A vásznakon szürke por ül,
és fények tácolnak a falon,
de a szivében béke,
nem várt nyugalom.
Távolba réved most az emlékezetében,
és próbálja visszaidézni őket,
a régen,
régen elmenőket.
S ahogy beszélnek a falak,
mesélnek a képek,
lassacskán előbújnak
a kedves emlékek.
Beszél a kicsi ház,
az egykor ittlakókról...