Léptek nyoma monoton ritmusa
kopog a jeges kövön álmatag,
s hova vezetnek - messzire...
hiszen távoli céljuk a végtelen.
Kopognak lassan távolodva
csikorog a jég, jajt hallat szava
némán sír a föld fagytakaró alatt
cipő útja ismeri, tudja hasztalan.
Sok - sok talp nesze zavarta fel
csoszogó talpak járják szüntelen,
ismeri mind, tudja ki merre tart
dolgára, vagy vágy tompa ritmusa.
S ha beszélni tudna, ó igen!
megkérdezhetné mi űzte erre el
de a kő.. csak magának beszél
jajgat a jég is, érti miért..
Ha megérkezik meleg napsugár
lépte megfakul kövek otthonán
talpak nesze megfogyatkozma már
tovább koptatják, álmodozón tovább.