Hazudnék ha azt mondanám:Feledtem mindent!
Hazudnék ha azt mondanám:Nem él a vágy bennem!
Hosszú idő telt el,s még mindig bevillannak képek...
Bármi is történt közöttünk emléked szívembe égett!
És éget...
A lábam mai napig megremeg
ha visszagondolok pillantásodra,ahogy szép szemed
sarkából rám tekintesz..Szerelmesen,féltve.
Gondoltad volna négy éve,hogy majd egyszer így lesz vége?
És mégis...
Szinte karddal hívtam ki a sárkányt!
Mi egykor kézzel fogható volt mára mind csak ábránd.
Némák lettek a szavak,arcod üveg mögé bújt kép lett...
ha tehetném még most is megérintenélek!
Félek...
Az élet lassan eltemet...
Egy kő vagyok a folyóban,s csak sodor a víz!Nélküled
már semmi nem a régi!Minden megváltozott!
Az idő vasfoga nem kímél semmit!Én is más vagyok...
Repülnék...
Szárnyam feszíteném a szélnek...
Szabadnak született lelkem de korlátok között élek
miket egyedül ledönteni nem tudok!Te segítettél
ebben is...!Az erőd hatalmába kerített!
És erőt adott...
Nekem is,hogy átlépjek a gondokon,
hogy szembe nézzek velük,javítsak a gyenge pontokon.
Annyi mindent adtál...Szebben kifejezni nem lehet:
Szeretlek még mindig...csupán egy senki vagyok nélküled!
Meglehet...
...hogy-e szavak célba sosem találnak!
Meglehet,hogy csak falakba ütköznek,s tovább szállnak...
Lepattanva betévednek néhány eltévedt fülbe
majd tovább lépnek csendben...semmivé lesznek az űrben...
Bennem élni fog...
habár sokan nem ezt szeretnék...
azt mondják jobb lenne ha tovább lépnék,s mindent felednék.
De nem tudok!Az emlékek bennem körökké
forrtak össze és élni fognak örökön-örökké!